ISMERTETŐ DOROSZLÓRÓL ÉS A DOROSZLÓI TÁJHÁZRÓL


 

Doroszló, a Bácska délnyugati csücskében, a Duna- Tisza- Duna csatorna partján meghúzódó, zömmel magyar lakta kis település. Zombortól délre, 20 kilométernyi távolságra fekszik. Helységnévként már 1313-ban említik, de a török hódítások következményeként 1662-re elnéptelenedik és a török visszavonulás után is csak 1752-töl, telepítik újra, mégpedig a híres középkori búcsújáró hely, Bajkút közelében. A benne rejlő pótolhatatlan népi hagyaték megmentésének szükségessége vitathatatlan.

Ezen szándéknak egyik megvalósulása a falu legöregebb utcájában a Szentkút utcán az 1000 négyszögölnyi telken álló vertfalu kis házikó melynek kiskapuján belépve a látogatót takaros kis udvar fogadja. Ám az élmény az 1930–as évek házbensőjét tükröző tájház küszöbét átlépve teljesedik ki. A népmesébe illő környezet első állomásaként az úgynevezett nagyház hagyományos tisztaszoba berendezésével találkozunk. Ott álnak a magasra vetett ágyak, a páratlan, doroszlóra annyira jellegzetes slingeléssel dúsan lyukasztott ágyneművel és a hangulattal, amely a háznak ezt a gondosan óvott, használaton kívüli védett zugát korhűen, lengi körül.Az udvarról a középső helységbe a konyhában, vagy ahogyan valójában akkoriban nevezték a pitvarban, pedig, mintha csak ebédhez készülődne a család. Tányér kés, villa, kanál, és a nyitott kémény alatt rakott tűzhelyen ott álnak az edények és a szebbnél szebb 1890–es időkből vissza maradt tányérok.Tovább a hátulsó szoba a kisház sötét színű bútorzata és banyakemence fogad, igazi élettér az ablakmélyedésben ott a varkosár, a petróleumlámpa, bölcső a legfiatalabb nemzedéknek, a vaklik egyszóval minden a helyén. S ugyan így a kamrában , padlásfeljárat, léceskamra, boltozott pince, hordósamra valamennyi eszközzel, ami a paraszti gazdálkodáshoz , a kenderfeldolgozáshoz , a szőlészettel, borászattal, előszeretettel foglalkozó gazdának kellett, még a gazdasszony sem maradt ki hiszen ott van a mángoló, vagy akár a szakajtó mintha csak bármelyik pillanatban kiszaladhatna a tojást összeszedni. A gazdasági udvarból, csak az állatokat hiányoznak az istállóból, a lovak meg a díszes paraszt kocsi elől.

S ez még mindig nem minden, a természet, szintén búsán megáldotta-e kis házat környékével a kertel, és lent az aljban folyó, az egykori Mosztonga folyócska hűs vizével.A tájházban, a doroszlóiak, kék ablakú, muskátlis kis házában, megvan tehát minden, ami egy hiteles építészeti és néprajzi emléket jellemezhet, s talán még egy kicsit több is, emberek, akik törődnek vele nagy- nagy szeretettel, nyújtva át minden látogatónak.

                                                                                                                 Lennert Timea